Zeller

Régóta termesztett növény. Az egyiptomiak, a görögök, a rómaiak már ismerték és fogyasztották. Ősalakja, a vadzeller (Apium graveolens var. silvestre Presl.), kozmopolita. Megtalálható Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, valamint a Kanári-szigeteken.

A zeller nem tartozik a világ és Magyarország legfontosabb zöldségnövényei közé. Megítélése külföldön kedvezőbb, mint idehaza. Nyugat-Európában az egyik legkedveltebb zöldségnövény. Vetésterülete az utóbbi években csökkent, a korábbi 1000 ha-ról 500 ha-ra. Hazánkban főleg szabad földön termesztik, hajtatása jelentéktelen. A piacon az év nagy részében így is megtalálható.

Három típusa van. A gumós, a halványító- és metélőzeller. Nálunk és Közép-Európában az első változatot termesztik, Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Észak-Amerikában pedig inkább a halványítózellert kedvelik. A metélő típusnak kisebb a jelentősége.

TÁPLÁLKOZÁSI JELENTŐSÉGE

Táplálkozási jelentősége kicsi. B₁-, B₂- és C-vitamin található benne. Ásványianyag- és illóolaj-tartalma szintén jelentős. Ezeken kívül található benne kevés cukor, aszparagin és tirozin is. A levélben mindig több a vitamin és az ásványi anyag. Hazánkban az 1 főre jutó évi fogyasztás 0,5–0,8 kg (gumós).

Éghajlat és talajigény

Fényigénye kevésbé ismert. A többi gyökérfélénél azonban több fényt igényel. A gyenge fényt nem kedveli. Árnyékban a növénykék megnyúlnak, vékonyak maradnak, gyökerük is satnyább lesz, így a gumófejlődés nem lesz kielégítő. Hosszúnappalos növény, virágot csak 12 óránál hosszabb megvilágítás esetén képez.

Hőigénye közepes. A többi gyökérfélénél több hőt igényel. Hőoptimuma 19±7 °C. Csírázása már 5–6 °C-on megindul, de kelése 26 °C hőmérsékleten a leggyorsabb. Szikleveles korában 12 °C a kedvező hőmérséklet, később a fénytől és a napszaktól függően az optimum körüli érték a megfelelő. A hideget viszonylag jól tűri. Lombos állapotban a talajban mínusz 4, mínusz 5 °C-ot is kibír. A talajból kiemelve, lombjától megfosztva azonban fagyérzékeny.

Vízigénye a gyökérféléké között a legnagyobb. Sok vizet igényel a csírázáshoz és a gumó fejlődéséhez. Ebből következik, hogy kedveli a párás levegőt és a talajban is sok vizet kíván. A „lábvizet” viszont nem szereti, így kerüljük a magas talajvízű területeket.

Tápanyagigénye közepes. Nitrogénből, foszforból kevesebbet, káliumból sokat igényel. Fajlagos tápanyagigénye 1 t termés előállításához nitrogénből 3,5 kg, foszforból 2,0 kg, káliumból 6 kg. Tápanyagfelvételére jellemző, hogy a nitrogén 50%-át, a foszfor 25%-át, a káliumnak pedig 35%-át a gumófejlődés utolsó hónapjában veszi fel. Elérhető termésátlag 15—35 tonna/hektár.

GENEZIS TECHNOLÓGIAI JAVASLAT

A technológiai javaslatban szereplő termékek változhatnak talajanalitikai javaslatok alapján, illetve a hiánytünetek elemzésével eltérő termékcsoportok alkalmazhatóak, a precíz utánpótlás és (szükség esetén) a megfelelő regenerációs potenciál eléréséhez.

*a készítmények jól keverhetők a növényvédőszerekkel, ezért javasoljuk az esetleges permetezésekkel egy menetben történő kijuttatásukat.