Sárgadinnye

A dinnye egyike azoknak a növényeknek, amelyekkel az emberiség már igen régen ismeretséget kötött. Őshazája India, ahol már i. e. 3000 évvel ismerték. A görögök és a rómaiak a sárgadinnyét és a görögdinnyét hasonló méretekben termesztették, és a sárgadinnye hajtatásával is foglalkoztak.

Az utóbbi időben feltárt tárgyi bizonyítékok ismeretében biztonsággal állíthatjuk, hogy a magyarság vándorlása idején már ismerte a dinnyét.

A sárgadinnye termőterülete, ennek megfelelően gazdasági jelentősége is a II. világháborút követő években folyamatosan csökkent.

A jelentős termőterület-csökkenést még inkább aláhúzza a nagyon kis termésátlag. Eredményeink a nemzetközi összehasonlításban is elszomorítóak.

Ezzel szemben a világon a sárgadinnye iránti igény eredményeként 1974–1976 és 1993 között jelentős termőterület-, termésátlag-növekedés következett be. A világ valamennyi földrészén növekedett a termőterület, a legtöbb országban a termésátlag is. A sárgadinnye elterjedtségét és közkedveltségét mutatja, hogy a Föld valamennyi földrészén termesztik.

A legnagyobb termésátlagot Hollandia mondhatja a magáénak. Ezek az adatok az üvegházi hajtatás sikerét mutatják, mert szabadföldi termesztése nincs.

A hazai termelői szektorok szerinti megosztást vizsgálva megállapítható, hogy a nagyüzemek sárgadinnye-termesztéssel nem foglalkoznak. Az utóbbi években terjedt el a házikerti, kisüzemi, részben saját igényt kielégítő termesztés.

Az ország valamennyi megyéjében, városában és községében sikerrel termeszthető a sárgadinnye.

A sárgadinnye a magyar embernek mindig fontos, értékes csemegéje volt. Napjainkban az egy főre jutó fogyasztás mértéke átlagosan 1 kg/fő alá süllyedt.

Nagy cukortartalmán kívül B₁-, B₂- és C-vitamin-tartalma jelentős (ez utóbbi majdnem a paradicsoméval vetekszik). A sárgadinnyében lévő szénhidrát három fontos összetevőre, glükózra, fruktózra és szacharózra bontható. Az édességet döntően a szacharóztartalom határozza meg. A sárgadinnye általában 0,09–3,70% glükózt, 1,85–3,92% fruktózt és 0,24–8,70% szacharózt tartalmaz.

Említést érdemel továbbá a jó emésztést, kedvező gyomor- és bélműködést segítő, vesetisztító hatása is.

A sárgadinnyét hazánkban frissen, biológiailag érett állapotban (feldarabolva, a minőségét igény szerint porcukorral javítva, esetleg fűszerekkel ízesítve, hűtve) fogyasztjuk. Korábban sóval, borssal, fűszerekkel ízesítették. Érdemes lenne a régi szokásokat föleleveníteni.

A nagyobb felületen sárgadinnyét termesztő déli országokban a folyamatos, friss fogyasztás mellett a nyári, őszi, téli fajtákból előszeretettel készítenek szárítmányt, befőttet és ivólevet. Egyes esetekben a savanyítás is számításba vehető.

A friss sárgadinnye fogyasztása Magyarországon június közepétől szeptember végéig (a téli dinnyéé december végéig) tart. A megtermelt árut friss állapotban szinte 100%-ban elfogyasztjuk. Áruexport sárgadinnyéből nincsen.

Éghajlat és talajigény

Fényigénye nagy. A magyarországi sárgadinnyefajták hosszúnappalosak. A csírázáskor a magvak érzékenyek a fényre. Sötétben csíráztatva javul a csírázási százalék. Elégtelen fényben viszont a szik alatti szár gyorsan megnyúlik. A vegetatív szakaszban gyenge fényintenzitás hatására levelei aprók lesznek. Különösen a virágzás, a termésérés idejében kíván sok fényt. A virágok már 5000–7000 lux fényerőn megtermékenyülnek.

Borús, hűvös időben a növény fejlődése lelassul, az érés késik, a minőség romlik, a termés héja vastag, a hús színe kevésbé intenzív lesz.

Hőigény. A sárgadinnye a legtöbb meleget igénylő 25±7 °C-os zöldségfajok csoportjába tartozik. A dinnye magja 15 °C-on már csírázni kezd. Hideg, nedves talajban a mag elpusztul. A csírázás optimuma 30–32 °C. Szikleveles állapotban hőigénye kisebb, 18 °C körüli. A magas hőmérséklet, különösen kevés fénnyel párosulva, nemkívánatos megnyúlást idéz elő.

A növényfejlődés első szakaszában a vegetatív növekedési szakaszban 25 °C-os hőmérsékletet igényel a dinnye. A kedvezőtlen, a kívánatosnál alacsonyabb, illetve magasabb hőmérsékletet a sárgadinnye külső megjelenésében könnyen felismerhetően mutatja. Ha a hajtások vége – hagyományosan termesztve – fölemelkedik a talajról vagy támrendszer mellett hajtatva bekunkorodik, a rajtuk lévő serteszőrök merevek, s az egész hajtásképlet merev képet mutat, a növények vagy fáznak, vagy nagyon melegük van. Optimális hőmérsékleten hajtásvégeit leereszti a talajra.

A virágok megtermékenyítése és termékenyülése 16–36 °C között lehetséges. A jelzett hőmérsékleti határok között összhangban van a növény és a megporzást végző méhek tevékenysége. A méhek 15 °C alatti hőmérsékleten még, 36 °C fölött pedig már nem tudják a virágokat zavartalanul megtermékenyíteni. A hiányos megtermékenyítés eredményeként gyakori a terméselrúgás, illetve deformált termések fejlődnek.

Vízigénye is változik a fejlődési szakaszokban. A csírázáshoz, valamint a hajtás- és a termésfejlődés idején is sok vízre van szüksége. Sajnos a hazai gyakorlatban az öntözés elmarad. Ez az egyik magyarázata a rendkívül kis termésátlagnak.

Tápanyagigénye nagy. A szerves trágyát különösen meghálálja. Igen eredményes az ásványi trágyák szerves trágyával együtt való adagolása.

A tápelemek közül káliumigénye a legnagyobb, ezt követi a nitrogén-, a kalcium-, a foszfor, és a magnéziumigény. A növény növekedésében a nitrogén és a foszfor szerepét kell hangsúlyozni. Elégtelen nitrogénellátás esetén a hajtásnövekedés erősen csökken. A foszfor relatív hiánya nagy nitrogénadag mellett is csökkent növekedést von maga után.

A hazai termesztésben az első termős virágok termékenyülése után lecsökken a levelekben mérhető foszfor- és káliumtartalom, és folyamatosan csökken a nitrogéntartalom is. Ebben keresendő a kis termésátlag egyik oka. A növény ugyanis éppen a gyors növekedés szakaszába kerül, s ehhez nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiségű és összetételű tápanyag.

Összefoglalva megállapítható, hogy csak jól táplált, jól fejlett, egészséges növénytől várhatunk elfogadható számú hím- és nővirágot, megfelelő termékenyülést és később jó termést. Gyenge kondíciójú növény csak kevés és gyenge minőségű virágot fejleszt, a virágok rosszul termékenyülnek, és egyetlen, satnya termést hoz.

A sárgadinnye szabadföldi, öntözetlen termesztésben 10 t/ha termésre számítva nitrogénből 20 kg-ot, P₂O₅-ból 9 kg-ot, K₂O-ból 46 kg-ot von ki a talajból. Öntözéssel termesztve, illetve hajtatva ez a mennyiség növekszik.

A technológiai javaslatban szereplő termékek változhatnak talajanalitikai javaslatok alapján, illetve a hiánytünetek elemzésével eltérő termékcsoportok alkalmazhatóak, a precíz utánpótlás és (szükség esetén) a megfelelő regenerációs potenciál eléréséhez.

*a készítmények jól keverhetők a növényvédőszerekkel, ezért javasoljuk az esetleges permetezésekkel egy menetben történő kijuttatásukat.