Piros és fekete ribiszke

A bogyósgyümölcsűek termesztésében a világon a második helyet foglalja el. A ribiszke összefoglalóan két gyümölcsfaj elnevezését tartalmazza, úgymint a fekete és a piros ribiszkéét.Kerti gyümölcsként viszonylag későn, a XV. században Európa északi-északnyugati országaiban (Hollandia, Dánia, Észak-Németország) és a Balti-tenger mellékén kezdték termeszteni. Gyümölcsének táplálkozási értékét korán felismerték, és a népi gyógyászatban régóta széleskörűen alkalmazzák.

A nagy biológiai értékű, ásványi sókban és vitaminokban gazdag ribiszkegyümölcs kiváló beltartalmi összetevőivel magyarázható kiemelkedő étrendi hatása. Általánosságban elmondható, hogy a ribiszkék közül a beltartalmi értékeket és a feldolgozhatóságot tekintve a fekete ribiszke sokkal értékesebb, mint a szerényebb mutatókkal rendelkező piros ribiszke. A hazánkban termesztett gyümölcsfajok közül a fekete ribiszke az egyik legnagyobb C-vitamin tartalmú gyümölcs. A C-vitamin tartalom azonban az évjárattól és a fajtától nagymértékben függ. A fekete ribiszke magas C-vitamin-tartalma korszerű tartósítási technológiával túlnyomórészt megőrizhető. A fekete ribiszke gyümölcsében a P-vitamin, a karotin, a B1-, B2- és B6-vitaminok is számottevő mennyiségben megtalálhatók. A ribiszkék összes savtartalma a gyümölcsök közül kiemelkedő, főleg citromsavból áll. Jelentős a cellulóz-, a pektin- és a fehérjetartalmuk is. Ásványi sókban is gazdagok, különösen kalciumban, foszforban és magnéziumban.

A két termesztett ribiszkefaj között jelentős különbségek vannak. A fekete ribiszke sokkal igényesebb. A piros ribiszke klímaadaptációs készsége a mérsékelt égöv egész területén kielégítő. Hidegtűrő növény, inkább a hűvösebb klímát szereti. A 30 °C feletti nyári forró periódusokat kevésbé tűri. Nem szereti a túl erős napsugárzást, a tűző nap által okozott felmelegedéseket. Amennyiben a hosszan tartó aszályos időszak hőséggel is párosul, a ribiszke levelei károsodnak, s gyakran idő előtti lombhullás következik be. Téli hidegigénye hazánkban kielégített. A fekete ribiszke sokkal korábban fejezi be mélynyugalmi időszakát, mint a piros ribiszke. Ennek ellenére a téli fagyok csak ritkán okoznak kárt. A fekete ribiszke rövidebb mélynyugalmi időszakát viszonylag korai virágzás követi, ezért a kora tavaszi fagyok gyakran károsíthatják.

A piros ribiszke éghajlati igénye Magyarországon mindenütt kielégített, mert ökológiai optimuma hazánk déli határának közelében helyezkedik el. A fekete ribiszkének éghajlati adottságaink nem kedveznek. Ezért az ültetvény helyének megválasztásánál a könnyen felmelegedő fekvéseket és a fagyzugos területeket kerülni kell.

Éghajlati igényének kielégítéséhez a művelési rendszer megválasztása is hozzájárulhat. A sövényszerű művelés a talaj beárnyékolásával és az összefüggő növényfal kialakulásával kedvező mikroklímát teremthet. A sövényfal az erős szelek káros hatását is csökkenti. A fekete ribiszke vízigényes gyümölcsfaj. Csapadékigénye meghaladja az évi 600 mm-t. Különösen szüretig érzékeny a szárazságra. A vízhiány hozzájárulhat a levelek idő előtti hullásához.

A ribiszke középkötött, vízáteresztő, gyengén savanyú, szerves anyagban és káliumban gazdag erdei talajokon díszlik a legjobban. A talaj minőségére a fekete ribiszke igényesebb. A piros ribiszke e tekintetben toleránsabb. Az eredményes termesztéshez legalább 60 cm-es termőréteg szükséges. A talaj humusztartalma haladja meg az 1%-ot. Az optimális pH-érték 5,5–7,0 közötti. A ribiszke érzékeny a talaj magas mésztartalmára. 10% feletti CaCO3-tartalmú talajok nem alkalmasak a ribiszke telepítésére, mert a mészklorózis következtében az ültetvények keveset teremnek. Ugyanez vonatkozik az összes sótartalomra is, ami nem haladhatja meg a 0,1%-os értéket.

A fekete és a piros ribiszke tápanyag-ellátottsággal szembeni igénye határozottan eltér, amit a trágyázásnál figyelembe kell venni. A fekete ribiszke nitrogén-, a piros ribiszke pedig káliumigényes gyümölcsfaj. A fekete ribiszke erőteljesebb vegetatív tevékenysége a termőrészképződést a fekete ribiszkéhez viszonyítva kevésbé határozza meg, de nagyon érzékeny a hiányos káliumellátottságra. Nyár végi lombhullásának egyik oka a hiányos káliumellátottság.

A tápanyagfelvétel szüretig a legerőteljesebb, majd a nyár végétől késő őszig második tápanyagigényes időszak következik, amelyben a tartalékolás a fő feladat. A következő évi tápanyag-ellátottságot és teljesítményt az ősszel képzett tápanyagtartalékok alapvetően meghatározzák.

A trágyázást talaj- és levélvizsgálatra kell alapozni. Az ültetvények kedvező tápelem-ellátottságára vonatkozó levélanalízis-értékeket az első táblázat tartalmazza. A fenntartó trágyázást kedvező talaj- és levél-tápelemellátottság mellett a második táblázatban közölt, az elérendő termésszinteket is figyelembe vevő javaslat alapján végezhetjük.

A ribiszkelevelek kedvező tápelemtartalma szárazanyag-%-ban

Megjegyzés: a levélmintát a szüret időszakában kell begyűjteni. A közölt értékek a teljes levél tápelemtartalmára vonatkoznak.

A ribiszkeültetvények fenntartó trágyázásához javasolt tápanyagmennyiségek kedvező talaj- és levéltápanyag-ellátottság esetén, kg/ha-ban

A technológiai javaslatban szereplő termékek változhatnak talajanalitikai javaslatok alapján, illetve a hiánytünetek elemzésével eltérő termékcsoportok alkalmazhatóak, a precíz utánpótlás és (szükség esetén) a megfelelő regenerációs potenciál eléréséhez.

*a készítmények jól keverhetők a növényvédőszerekkel, ezért javasoljuk az esetleges permetezésekkel egy menetben történő kijuttatásukat.