Mandula

Rendkívül keresett a világpiacon, mert magbelének igen nagy tápértéke van. Könnyen raktározható és szállítható. Felhasználása nagyon sokoldalú: édesség, cukrászati termék, gyógyszer, illatszer, kandírozott zöldmandula stb. Megfelelő környezetben egészséges, hosszú életű fát nevel, amelyet viszonylag kevés betegség támad meg.

Éghajlat és talajigény

Korábban a héjasok között az előkelő második helyet foglalta el hazánkban. Nemcsak az elhibázott fajtaösszetételű ültetvények vetették vissza a hazai termesztést, hanem az is, hogy fokozatosan kiszorult a házikertekből és a szórványtelepítésekből. A mandula sok tekintetben nagyfokú ökológiai rugalmasságot árul el. Különös sajátossága, hogy hálás növény, mert kedvező termőhelyi és termesztési körülmények között többszörösére emelkedik a produktivitása. Azonban rossz téltűrése és fagyérzékenysége korlátozza széles körű termesztését. Sajnos ez nagymértékben érinti a hazai lehetőségeket is. Ugyanis hazánk a biztonságos termesztés északi határa fölött helyezkedik el. Már a –15 °C-os lehűlés is jelentős rügykárosodást okoz, a –20 °C pedig az egész fa életét veszélyezteti. Különösen akkor, ha ez több évben ismétlődik. Nagyon érzékeny a téli hőmérséklet-ingadozásra is. Ilyenkor a nyári aszály is ártalmas, mert jelentősen akadályozza a tápanyag- és vízfelvételt, ezen keresztül a fák télre való felkészülését. Ebből következik, hogy a mandula szárazságtűrése más az optimális termőhelyen, és a fagyveszélyeztetett környezetben. Korai virágzása miatt a virágok is sokszor esnek áldozatul a –2 °C-nál nagyobb lehűlésnek.

A lejtők keleti vagy északkeleti oldalán, védett fekvésben csökkenthető a kockázat, de a hazai termesztés rossz biztonsága mindaddig nem változik számottevően, amíg nem sikerül olyan fajtákat honosítanunk vagy nemesítenünk, amelyeknek hosszú mélynyugalmi állapotuk, legalább a –25 °C-ot elviselik, és későbbi virágzásuk révén a tavaszi fagykárra is kevésbé kell számítani. A szaporításra engedélyezett hazai nemesítésű fajták sok értékes tulajdonsággal bírnak, de mindegyiknél jelentős gondot okoz a termésbiztonság. Ebben a közöttük lévő kisebb különbségek nem mérvadóak a fajtaválasztásnál. Kedveli a magas mésztartalmú talajokat, kevés termesztőtája is ilyen helyeken jött létre (Balaton-felvidék, Mecsek).

Minden tonna termés - lombbal és a faanyag-növekedéssel együtt számolva – 9 kg nitrogént, 1,3 kg foszfort, 13 kg káliumot és 15 kg kalciumot von ki a talajból. Ezeket a mennyiségeket a mandula esetében is fenntartó tápanyagigénynek tekinthetjük. A mandula tápanyag szükséglete átlagos termésmennyiség esetén (3-4 t/ha) 70 kg/ha nitrogén hatóanyag, valamint 30 kg P₂ O₅ illetve 120 kg K₂ O hatóanyag hektáronként. A fák érzékenyek a Zn-hiányra, ami ellen a virágzást követően kijuttatott cink-levéltrágyával védekezhetünk.

A technológiai javaslatban szereplő termékek változhatnak talajanalitikai javaslatok alapján, illetve a hiánytünetek elemzésével eltérő termékcsoportok alkalmazhatóak, a precíz utánpótlás és (szükség esetén) a megfelelő regenerációs potenciál eléréséhez.

*a készítmények jól keverhetők a növényvédőszerekkel, ezért javasoljuk az esetleges permetezésekkel egy menetben történő kijuttatásukat.