Pétisó a magasabb hozam, a nagyobb jövedelem és a gazdaságosabb termelés eléréséhez!

A Pétisó és a karbamid más-más típusú műtrágyák, ezért felhasználási lehetőségeik (növényfaj, talaj, ökológiai adottságok, dózis, időzítés, stb) között is lényegesek a különbségek. Ezen különbségek ismerete, a megfelelő műtrágya helyes alkalmazása hozzájárul a magasabb hozamok, a gazdaságosabb termelés, a nagyobb jövedelem eléréséhez.

A Pétisó egy úgynevezett mészammon-salétrom (MAS) típusú nitrogén műtrágya. 27% nitrogént, 7% kalciumot (CaO) és 5% magnéziumot (MgO) tartalmaz. Nitrogén-tartalma fele-fele arányban tartalmazza a gyorsan ható nitrát és a lassabban ható ammónium nitrogénformát. Ezért a Pétisó úgynevezett közvetlenül felvehető nitrogént tartalmaz, azaz nem kell napokat, heteket várni arra, hogy az átalakuljon a növények számára felvehető nitrogénformába. A granulált szemcsék nagyobb méretűek, keményebbek, szinte tökéletesen gömbszerűek. Éppen ezért fizikai hatásoknak jól ellenáll, kevéssé koptatja a gépek fém alkatrészeit, jól, kiegyenlített szórásképpel szórható nagyobb távolságra is. A prillezett szemcse kisebb, melegebb körülmények közötti hőfoktűrése (termostabilitás) jobb, kisebb távolságra szórható, de a szórásképe még a granulálttól is jobb. Nagyobb fajlagos felülete és a szemcse porózussága miatt oldódásához kevesebb nedvességre van szükség, ezért megkésett N-trágyázásra is kiválóan alkalmas. A Pétisó kalcium- és magnézium-tartalma a hozzáadott dolomitból származik, melynek mennyisége 228 kg/t Pétisó. E két utóbbi makroelemet minden növényfaj nagy mennyiségben (kb. 30-100 kg/ha/év) igényli, ezért rendszeres pótlásuk elengedhetetlen. Ráadásul ez a dolomit egyedülállóan apróra (40 µm) van őrölve, így hatékonysága jobb, mint bármely más MAS-típusú műtrágyában.

1.kép: Karbamid, granulált és prillezett Pétisó

Míg a Pétisó bármely talajon alkalmazható, függetlenül annak kémhatásától, addig a karbamid felhasználása csak a lúgos (pH>7,5) vagy a savanyodásra kevésbé hajlamos semleges (pH=7,0) kémhatású talajokon javasolható. Ennek oka az, hogy a Pétisó gyakorlatilag nem savanyítja a talajt, a karbamid viszont, bár lúgosan oldódik, az úgynevezett fiziológiai savanyító hatása és a átalakulási savasság miatt talajsavanyító műtrágya. Az egyes műtrágyák savanyító hatását az úgynevezett mészindexszel fejezzük ki, ami azt mutatja meg, hogy 100 kg műtrágya savanyító hatása hány kg kalcium-karbonáttal semlegesíthető.

A műtrágyák savanyító hatása elsősorban kolloidokban szegény, kis pufferkapacitású (kémhatás-kiegyenlítő képességű) talajokon (laza homok, homokos vályog fizikai féleségű, szerves anyagban, kolloidokban szegény) érvényesül. Ilyen területeken kifejezetten káros a savanyító műtrágya alkalmazása, rendszeres kalciumpótlás nélkül. A talajsavanyúság káros hatással van a tápanyagok felvehetőségére.

A foszfor felvehetősége még gyengén savanyú talajokból is erősen gátolt, a kijuttatott hatóanyagnak csupán felét tudja a növény felvenni.

A talaj kationokban és tápanyagban elszegényedik, és jelentős mennyiségű kalcium is kilúgzódik. Szélsőséges esetekben a növények számára toxikus elemek (alumínium, mangán, vas és nehézfémek) felvehetősége nő, a foszfor felvehetősége viszont csökken. Romlik a talaj szerkezete és ezáltal vízgazdálkodási tulajdonságai is. A talaj hajlamosabb lesz a tömődöttségre, rossz lesz a levegő-gazdálkodása, és nem jön létre tartós talajmorzsa. A talaj savanyúsága káros hatással van a mikrobiális tevékenységre (különösen a nitrifikáció szorul háttérbe), így a tápanyagok feltáródására is. Ezen káros hatások miatt célszerű a talajsavanyodás csökkentése vagy megszüntetése. A káros talajsavanyúság megszüntetése után csökken a fitotoxicitás és a cserepesedés, javul a talajszerkezet, felélénkül a talajélet, javul a műtrágyák hasznosulása, jobb minőségű szerves anyag képződik.

Az utóbbi időben egyre nagyobb problémát jelent az üvegházhatású gázok termelése. Ezek közül is kiemelt jelentőségű az ammónia emisszió, mivel ez a szén-dioxidtól erősebb üvegházhatású gáz. Az ammónia kibocsátás kb. 20% műtrágya eredetű, aminek 72%-áért, vagyis az ammónia kibocsátás 14-15%-áért a karbamid és a karbamidot tartalmazó műtrágyák a felelősek. A karbamidból annál nagyobb lesz a hatóanyag-veszteség és az ammónia kipárolgás, minél magasabb a hőmérséklet, a talaj humusztartalma, lúgosabb, tömődöttebb, vízzel telítettebb a talaj. E hatást csak fokozza a csapadékhiány és a bedolgozás hiánya vagy megkésett volta. Ilyen feltételek között karbamidból többet kell felhasználni ugyanolyan hozam eléréséhez, mint Pétisóból. Pétisó használatakor ugyanis nagyságrenddel kevesebb a nitrogénveszteség (ammónia emisszió és a kimosódás is szinte nulla), mint karbamid kijuttatásakor.

Ezt a helyzetet csak súlyosbítja, ha a karbamidot vetés előtt adjuk ki egyetlen adagban, vagy a kukorica korai fejtrágyázásakor. A kukoricának ugyanis 6-8 leveles állapotáig nincs jelentős nitrogénfogyasztása (30-40 kg/ha). Az ez előtt kiadott nagymennyiségű nitrogén a talajban fog „betározódni”, amíg ki nem mosódik, vagy a keletkezett ammónia el nem párolog. Ez jelentős nitrogénveszteséget, alacsony hatékonyságú műtrágyázást és nem mellesleg nagymértékű környezetterhelést (üvegházhatású gázkibocsátást) jelent. Ilyesfajta ammónia kipárolgás Pétisó használatakor nem fordul elő. A karbamid egy természetesen lassan ható műtrágya, ami azt jelenti, hogy a kijuttatás után később (kb. 1 hét alatt keletkezik a karbamidból ammónium) lesz belőle a növény számára felvehető nitrogén, mint a Pétisóból. Azaz, ha megkésünk a nitrogén kijuttatásával, a karbamid nem jó választás, a felhasználási időpontja korlátozottabb, mint a Pétisóé. A melegebb talajon ez az elhúzódó hatás csökken, illetve meg is szűnik. Míg a Pétisó szinte bármikor alkalmazható, a karbamidot leginkább az öntözés után vagy néhány nappal egy nagyobb csapadékos esemény előtt érdemes kijuttatni.

A karbamid felhasználást környezetvédelmi és nitrogén hatékonysági okokból is át kell gondolni. A hatóanyag elpárolgása miatt a karbamid 46% nitrogéntartalmából kb. 30% hasznosul, azaz 100 kg karbamidonként 16 kg nitrogénveszteséget könyvelhetünk el. Ráadásul ez mind környezetkárosító hatású veszteség, a pénzkidobásról nem is beszélve. Bár a karbamid olcsóbb, mint a Pétisó, ez a különbség csak akkor érvényesülhet, ha a karbamidból származó nitrogénveszteséget sikerül lényeges, vagy nullára csökkenteni. Természetesen a helytelenül alkalmazott Pétisóból is származtatható üvegházhatású gáz (dinitrogén-oxid).

Saját kísérleteink azt bizonyítják, hogy őszi búzában, homokos vályog fizikai féleségű, gyengén savanyú talajon, kukoricában pedig agyagos vályog fizikai féleségű, savanyú, réti csernozjom talajon azonos NPK-dózisok mellett a Pétisó kedvezőbb volt a hozamra, mint a karbamid.