Magyarország az egyetlen, ahol a teljes szén-dioxid kibocsátást megadóztatják

Az Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszer (EU Emissions Trading System, azaz ETS) működésével szemben Magyarország az egyetlen ország, ahol a nagy szén-dioxid kibocsátóknak nem hagyta meg a kormány a szokásos, ingyenes kibocsátásra jogosító szén-dioxid kvótát. Ezért nálunk az érintett vállalatok az EU ETS terhein felül a teljes kibocsátásuk után további adót fizethetnek a vonatkozó, úgynevezett ETS nemzeti adót.

Nem túlzás azt állítani, hogy extra adófizetési kötelezettséget vezetett be a kormány az ország nagy szén-dioxid kibocsátói számára. A kormány szén- dioxid kvótával kapcsolatos, 2023 júliusában megjelent rendelete ugyanis úgy vet ki adót – ráadásul 2023. január 1-ig visszamenőleg – az érintett, negyvennél is többre tehető cégre, hogy a teljes kibocsátásuk után kell megfizetniük a szén-dioxid kibocsátásra kivetett addicionális nemzeti adót.

Az ETS alá tartozó, jelentős szén-dioxid kibocsátó tevékenységet végző üzemek máshol éves szinten rendelkeznek meghatározott kibocsátás-egységgel, azaz karbonkvótával, aminek megfelelő szén-dioxidot bocsáthatnak ki ingyenesen. A rendszerben az így ingyenesen elérhető kvóta évről-évre csökken, így ösztönzik az érintett cégeket kibocsátásuk visszafogására. Amennyiben pedig a térítésmentesen rendelkezésre álló kvótán felül is történik kibocsátás, azt újabb, de már megvásárolt kvótákkal tudják kompenzálni. Ebből következően az ETS rendszer alá tartozó vállalatoknak csak az ingyenes kvóta feletti kibocsátásért kell fizetniük. Az ingyenes kibocsátás biztosítja a versenyképességük megőrzését és a „szénszivárgás” kockázatának csökkentését.

Szakértők szerint egyértelmű, hogy a kormány az ország legnagyobb szén-dioxid kibocsátóit akarta külön megadóztatni, az új szén-dioxid kvóta adó ugyanis a legjelentősebb karbonkvótával és kibocsátással rendelkező piaci szereplőkre vonatkozik, például a műtrágya, cement, olajfinomító, acélgyártó, üveggyártó, vegyipari, fémipari cégekre. Az érintett piaci szereplőknek ugyanakkor nem mindig csak a szén-dioxid kvóta minden kibocsátott tonna szén-dioxid utáni 40 eurós adóját kell megfizetniük. A kormány arról is rendelkezett, hogy az ingyenesen rendelkezésre álló kvóták átruházása esetén tranzakciós illetéket is kell fizetni, a kvóta értékének 10 százalékát.

Az átgondolatlannak tűnő intézkedés utóéletét hosszasan lehetne elemezni, de az ETS adó hatását már az MSZKSZ 2024. évi közgyűlési előterjesztése is kiemeli, miközben éves szinten félmilliárd köbméterrel kevesebb földgázfelhasználással számol. A szövetség költségvetési munkabizottsága az előrejelzések alapján összességében 90,1 millió MWh (8,5 milliárd köbméter) földgázfogyasztást prognosztizált 2024-re, amelyből a szövetség bevételei szempontjából elsődlegesen fontos, a lakossági földgázfelhasználással csökkentett fogyasztás 58,5 MWh-t (5,5 milliárd köbmétert) tett ki. Tekintettel azonban a november közepén megjelent hírekre, amelyek szerint a szén-dioxid kvóta adó és illeték bevezetése következtében jelentős termelés csökkentés, és így földgázigény visszaesés várható, a vegyi- és építőanyag gyártó iparban, a munkabizottság által október elején elfogadott adatokat korrigálták. A 2024. évi költségvetés kalkulációjához így összességében 53,0 millió MWh (5,0 milliárd köbméter) lakossági földgázfelhasználással csökkentett fogyasztást vettek figyelembe. Nem kérdés tehát, hogy a nem energetikai célú, anyagában történő földgázfelhasználás jelentős mértékben függ a szén-dioxid kvóta adó és a földgázár alakulás vegyipari termékek versenyképességére gyakorolt hatásától, ami jelentős bizonytalanságot okoz a szektor földgázigényének prognózisában.

Viszont sokkal súlyosabb hatása a rendeletnek a beruházások elmaradása azon iparágakban, melyekben a földgázköltség jelentős része a termelési önköltségnek. Az új adó, aránytalanul súlyt egyes iparágakat, ezzel ellehetetlenítve működésük fenntarthatóságát.

Érdekesség, hogy a 452/2023 (X. 4.) Korm. rendelet módosítással egy tollvonásra kikerült a keményítőgyártás, amiben Kormány közeli vállalkozás is működik (Kall Ingredietnts Kft.).

Ez az új adó a Nitrogénművek Zrt. számára már nyilvánosságra kerülésekor 16,5 millió euró veszteséget okozott, hiszen a január 1-től a fenti kormányrendelet július 17.-i megjelenéséig „képződött” adóalapot – a rendelet visszamenőlegessége miatt – csökkenteni nem lehetett. Ez minden tonna műtrágyán 40 euró veszteséget jelent, ami – a cégnek a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségnek (MSZKSZ) szintén kötelezően fizetendő díjjal együtt – utóbbi mintegy 16 euróra jön ki műtrágya tonnánként – már nemcsak erősen rontja a vállalat versenyképességét, hanem valójában kigazdálkodhatatlan. Ezért állt le a Nitrogénművek Zrt. pétfürdői műtrágyagyára 2023. november 8-tól 2024. február 2-ig. A vállalatot érintő terhek mértéke meghaladhatja a teljes árbevételének 10%-át. Ilyen mértékű adó messze nem tekinthető arányos közteherviselésnek, legfőképpen egy olyan iparágban nem, amit a jelenlegi energia krízis és háborús helyzet rendkívüli módon súlyt.

Azonban a térségben nemcsak a magyar műtrágyagyártó van nehéz helyzetben. Egy sor üzemre tették már rá a lakatot vagy álltak le ideiglenesen a környéken. Lengyelországban ezt már felismerték a döntéshozók és ahelyett, hogy egy ilyen nehéz helyzetben plusz sarcot vetnének ki az Azoty lengyel műtrágyagyártóra – ahogyan Magyarországon tették a Nitrogénművek esetében – éppen az ellenkezőjéről döntöttek. Lengyelország az Azoty csoport 40 millió eurós állami támogatást kap – mondta Tomasz Hinc, az Azoty igazgatóságának elnöke. Hinc szerint a finanszírozásra „nagyon szükség van”, hogy kompenzálják a lengyel cégeket az „EU-n belüli termelés lényegesen magasabb költségeiért”.

Az Azoty a legnagyobb gázfogyasztó Lengyelországban. A vállalat pénzügyi nehézségekkel küzdött ebben az évben: jelentős, 743 millió zloty veszteséget könyvelt el a harmadik negyedévben, így a nettó vesztesége 1,8 milliárd zloty fölé emelkedett január-szeptemberben. A társaság öt egymást követő negyedévben nettó veszteséget termel. A harmadik negyedéves veszteség az idei év eddigi legmagasabb értéke volt, amit a társaság főként a műtrágya nélküli divízióknak tulajdonított. Az Azoty a közelmúltban elvetette azt a tervet, hogy eladja legnagyobb műtrágyagyártó üzemét, a Pulawyt, a lengyel Orlen olajtársaságnak, mondván, hogy az ügylet gazdaságilag „indokolatlan” lenne.

Magyarországon az új adó következményei kiszámíthatatlanok, de egyértelmű, hogy tovább növelik az ország kiszolgáltatottságát, nem csak az orosz földgáz irányában, de most már az orosz import műtrágyák irányában is.