A kálium jelentősége, pótlásának lehetőségei Genezis termékekkel

2021. április 16., péntek

A kálium jelentősége, pótlásának lehetőségei Genezis termékekkel

A kálium a növények által nagy mennyiségben igényelt makrotápelem. Azonban a hozamra és a minőségre gyakorolt szerepét, hatását csak akkor tudja betölteni, kifejteni, ha a többi makro- (N,P,S,Mg,Ca) és mikrotápelem is megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre (azaz felvehető állapotban van jelen a talajban és a növény a szükséges mértékben fel is tudja venni).

Szabályozza az ozmoregulációt (gázcsere-nyílások nyitása-zárása, vízháztartás szabályozása, a növényi turgor fenntartása), a szénhidrát és fehérjeképzést. Enzimaktivátor és szerkezetstabilizátor, fokozza a télállóságot, a szárszilárdságot, a növények stressz toleranciáját és a szárazságtűrést. Ezért aszályos évjáratokban, különösen megnő a káliumellátottság jelentősége. A megfelelő kálium-ellátottsága javítja a nitrogén-reakciót, gazdaságosabb lesz a nitrogén felhasználás. A növények vízháztartásának szabályozásán át csökkenti a párologtatás intenzitását, ugyanakkor növeli a gyökerekvízfelvevő képességét.

A káliumhiány sokszor nem azonnal jelentkezik látható tünetek formájában. Ez az úgynevezett „rejtett éhség” (látens hiány), amely egyoldalú nitrogéntrágyázás mellett jelentős terméscsökkenést eredményezhet. Káliumhiányos növényállományban nő a betegségekkel szembeni fogékonyság, romlik a minőség, csökken a szén-dioxid megkötés (vagyis a hozam), a szénhidrát- és olajképzés, a klorofill-tartalom (ezáltal csökken a fotoszintézis intenzitása és produktivitása), megáll a virágzat fejlődése. Száraz, meleg napos időben a növények hamarabb kókadnak. Az alsó (idősebb) levelek sárgulnak, elhalnak, mivel a növény újrahasznosítja, átcsoportosítja a káliumot a fiatalabb növényi részekbe. A csökkent ellenálló-képesség, az aránytalanul nagy párologtatás a levélcsúcsok és a levélszélek hervadását (turgorvesztést), elhalását eredményezheti.

 A káliumhiány következtében gyengül az asszimilálták beépülése, ami különösen a nagy káliumigényű kultúrákban (cukorrépa, burgonya, napraforgó, repce, kukorica, csemegekukorica, szója, borsó, olajtök, zöldség és gyümölcstermő növények) esetében okozhat komoly problémát. A hiánytünetek először az idősebb leveleken mutatkoznak, de valamennyi levél gyengén fejlődik. A levelek csüngenek, lefelé visszahajlanak, kanalasodnak, az érközök kidomborodnak, hullámossá válnak, a növekedés megáll. A növény hervadásos elhalásos állapotba kerül. A káliumhiány okozta klorózis (sárgulás) visszafordíthatatlan. Kalászosoknál az idősebb leveleken a csúcstól a szélek mentén barnulás, elhalás következik be. A levélcsúcson perzselésszerű barnulás látható. Az elhalt leveleken világosabb vagy bíborvörös foltok jelentkeznek. A szár rövid és vékony, a bokrosodás túlzott, de a szárak a földfelszínen elterülnek és kalászt csak kevés hoz közülük. A szem megszorul. Kukoricán az ízközök megrövidülnek, a szár vékony, a levelek hosszúak, a növények megdőlnek. Sávos sárgulás lép fel a levélcsúcsoktól és a szélektől kiindulva. A sávok később összefolynak, és perzselésszerű tünetek jelentkeznek. A cső csúcsán a szemek fejlődése nem tökéletes.

Repcénél az idősebb levelek kékeszöldek, hullámosak, a levéllemez lehajlik. A levélszél sárgul. Később a levélközép felé terjedő, összefolyó barnulás, klorotikus-nekrotikus elszíneződés jelenik meg. A levélszélek felfelé besodródnak. Klorózis a levélerek között elszórtan is megfigyelhető. A napraforgóidősebb levelein szintén klorózis figyelhető meg, először a levélszéleken, majd a levélerek között, miközben az erek zöldek maradnak, és a levelek pödrődnek. A klorózist barnulás és szövetelhalás követi. Az elhalt foltok később összefolynak, az elhalás a levél közepe felé halad az érközökben. A növények még az érés előtt elszáradnak, elfekszenek. A burgonyán és a borsón a kezdeti hiánytünetek a levéllemezen fehér foltok, pettyek, szeplők formájában jelennek meg.

A nagyobb agyagtartalmú (kötöttebb) talajok több káliumot tartalmaznak (igaz több is tud bennük lekötődni), mint a lazább, homokos területek. Ugyanakkor a talaj 0,2-3,3%-os összes kálium-tartalmának (tápanyagtőke) csak kis hányada felvehető a növények számára. A talajvizsgáló laboratóriumok az úgynevezett könnyen felvehető tápanyagtartalmat adják meg, mely egyrészt a talajkolloidok felületére kicserélhető, másrészt a talajoldatban szabadon lévő kálium mennyiségét jelenti. Ezek összes mennyisége a talaj összes káliumtartalmának 1 legfeljebb 2%-át teszik ki. A gyakorlat szempontjából ettől a mennyiségtől fontosabb a talaj tápanyagszolgáltató-képessége, vagyis az, hogy a talaj milyen ütemben és milyen mértékben tudja ellátni a növényeket káliummal.

Ezt viszont számos tényező befolyásolja. Ilyen a lekötődés mértéke (ez a mennyiség egy jó ideig nem lesz felvehető), a talaj aktuális nedvességtartalma, a könnyen felvehető K-formák mennyisége és megoszlása, a talaj levegőzöttsége (tömődöttsége), sótartalma, az ionantagonizmus, a talaj kémhatása (pH) stb. Így például a nagyobb káliummegkötő-képességű (kötöttebb, szervesanyagban gazdagabb) talajokon csak nagyobb kálium hatóanyag-mennyiség kijuttatása után nő meg a felvehető káliumtartalom, mint lazább talajokon, viszont kevesebb mosódik ki belőlük.

A növények kálium (és nem utolsó sorban szervesanyag) utánpótlásához hozzájárul a tarló- és gyökérmaradványok alászántása, mely előveteménytől függően 5-25 kg/ha/év/t hatóanyagot jelent. Ez azonban szerves tápanyag, melynek feltáródásához idő kell, így előre nem kiszámítható, hogy mikor fogja tudni a növény felhasználni azt. Gondoljunk csak a talajban hosszú ideig megtalálható kukorica vagy napraforgó növényi maradványokra. A kálium a nitrogéntől kevésbé, a foszfortól jobban mobilis, így az éves kimosódás mértéke kb. 5-30 kg/ha. Ugyanakkor hozamtól függően a búza 100-180, a kukorica 100-300, a napraforgó 210-350, a repce 150-200, a burgonya 250-600, a szója 150-250 kg/ha kálium hatóanyagot (K2O) von ki a talajból.

A fenti mennyiségeket nagyrészt trágyával kell pótolnunk. Erre egy kiváló készítmény a Genezis K 40, mely a 40% kálium hatóanyagon kívül, kalciumot (CaO 9,99 %) és magnéziumot (MgO 6,99%) is tartalmaz, jól szórható, megfelelő szilárdságú, kompaktált műtrágya. Ideális káliumigényes növények (az összes kertészeti kultúra, dohány, burgonya, kukorica, napraforgó, repce, olajtök, cukorrépa, csemegekukorica, cirok stb) számára, illetve káliumhiányos területekre. A káliumon kívül kalciumot és magnéziumot is pótol, ami különösen előnyös a sok szármaradványt termelő növények, magas szénhidráttartalmú növények és az olajos növények számára. Mészindexe gyakorlatilag nulla, így nem savanyítja a talajt (a kálisó mészindexe 40), ezért savanyú talajokon kifejezetten előnyös. Kalciumtartalma nélkülözhetetlen a tartós, porózus, nem szétiszapolódó vízálló talajmorzsa képzéséhez. Ezáltal javítja a talaj szerkezetét, vízbefogadóés vízmegtartó képességét, fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságait. Kevésbé szerkezetes (homok vagy sósabb) talajokon ideális választás. A megfelelő kalcium és magnézium-ellátás segíti a gyökérképződést, ezáltal növeli a növény stressztűrő-képességét, ami vízhiány vagy erős napsugárzás idején kifejezetten előnyös.

Javasolt kijuttatási időpont:

  • Kloridérzékeny tavaszi kultúráknak (és gyümölcsösökben) ősszel.
  • A többi kultúrában akár néhány nappal vetés előtt is alkalmazható köszönhetően kiváló vízoldékonyságának.

Kapcsolódó termékek:

Genezis K40